Vihar
...végigsöpört rajtam. Gyökerestül tépte ki a bennem rügyező álmok összességét, s oly' messze sodorta, meddig szem el nem láthat. Én tétlenül álltam az eszét vesztett világ közepén, figyeltem az ide-oda cikázó gondolatok árnyalt sokaságát, mígnem évek vesztek oda. A burjánzó vágyak, álom-várak mind-mind sivár pusztasággá váltak, mire feleszméltem: a vihar nem körülöttem keletkezett, én magam voltam. S itt veszett oda minden reményem, hisz' semmi sem keltheti életre azt, mit magunk pusztítunk el.
Virág
Megtépázott, fénye vesztett, elhanyagolt, kisemmizett kert lett a lelkem. Elvadult virágok megtépázott hada küzd minden maradék életerejével, míg ellenük az élet ültette dudva, moha van. Még egy csepp vízért is vérre menő harc folytatódik. Csak egy maradhat! De ki lesz az?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése